ALAPADATOK
| A védett terület tulajdonosa, beruházó: | Mándok Község Műemlékeinek Megmentéséért Egyesület |
| A védett terület jelenlegi kiterjedése, ebből rekonstrukciós tervvel érintett terület: | 3 ha / 3 ha |
| Az eredeti történeti kert valószínűsíthető kiterjedése: | 4,6 ha |
| A rekonstrukciós terv készítésének ideje, becsült költsége: | 2013 80 millió Forint |
| A kerttörténeti tudományos dokumentáció készítője: | Alföldy Gábor (Mágus Kiadó és Kertművészeti Kft., 2010) |
| Alátámasztó vizsgálatok: | kertrégészet – Koppány András talajfizikai mérések – Fatsar Kristóf |
| A kertépítészeti rekonstrukciós terv készítője: | Lipcsei Ágnes (Mundus Viridis Kft. 2010-2012) |
| Kivitelezés: | MAGISZTER-S Építőipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. |
HELYSZÍN
A REKONSTRUKCIÓT MEGELŐZŐ ÁLLAPOT
ELŐZMÉNYEK
A mándoki Forgách-kastély parkjának megújítása 2013-2014-ben zajlott szintén KEOP pályázati forrásnak köszönhetően. A terület geodéziai felmérését a megrendelő készíttette el. A felmérés 74 bemért faegyedet tartalmazott, melyek szinte mindegyike kiemelkedő dendrológiai értéket képviselt. Egyedülálló a park kettős vadgesztenye fasora, kerttörténeti kuriózumok a feketefenyők és az oszlopos tölgy, valamint a mellette virágzó magnólia. A kastély park felőli főbejárata előtt óriás platánok között tekinthetünk el a falu egykori főutcájára (ma Nyárfás utca, egykor Komorói út). A rekonstrukciót megelőzően a park területének jelentős részét foglalta el egy gyepes labdarúgópálya, mely funkciójából eredően fátlan, ezzel ellentétben a pályától keletre eső egykor gazdasági célú terület áthatolhatatlan bozótos volt. Mind a pályaként, mind pedig a telephelyként történő hasznosítás a dendrológiai értékek szinte teljes pusztulását jelentette a park déli részén. Az északi és nyugati telekhatárt képező Honvéd utca felőli nagy kiterjedésű, védelmi célt szolgáló vizesárok megszűnt. Az egykori tégla lábazatos, kovácsoltvas kerítés a rekonstrukciót megelőzően egy-egy telekhatár szakaszon még megtalálható volt. A kastélyépület felújítása állagmegóvási célból már korábban elkezdődött, jelentős léptékű felújításra, fejlesztésre külön turisztikai támogatási forrásból volt lehetőség részben a park rekonstrukcióval párhuzamosan, majd azt követően.
TÖRTÉNETI KUTATÁS
A legjelentősebb korszak és személyi kötődés: Gr. Forgách József (1763-1832), Gr. Forgách László (1845-1911) és felesége br. ’Sennyey Elza (1856-1937)
Az értékleltár kiemelkedő kerttörténeti értékei: kastély, üvegház vagy télikert, intéző háza, egykori cselédlakások, eredeti kovácsoltvas kerítés, belső palánkkerítés, pleasure ground, belső előkert, vizesárok, tájképi park, veteményes, (Zsolnay?) kút vagy szobor, kettős vadgesztenye fasor, óriás platánok, feketefenyők, magnólia, oszlopos tölgy; látványtengelyek stb.
Megsemmisült, nem rekonstruálható érték: télikert, a veteményeskert, kút vagy szobor, vizesárok, kovácsoltvas és palánkkerítés, látványtengelyek stb.
Érdekességek: Fontos tér- és tájszervező elemek a látványtengelyek, melyek közül sajnos egyik sem rekonstruálható. (az épület középrizalitján átfutó … látványtengely, mely a református templom tornyára irányul; látványtengely, mely az egykori Komorói útra (ma Nyírség utca) irányul …)
ÖSSZEFOGLALÓ AZ ÉRTÉKLELTÁRRÓL
A tiszaszentmártoni uradalom részeként működő mándoki birtok működése részletesen a 18. századtól követhető nyomon jelentős számú dokumentum alapján. Gr. Forgách József (1763-1832) – az egyébként főleg felvidéken tartózkodó akkori Forgách családfő – Mándokot tette meg tiszántúli birtokközpontnak. Ő fogott hozzá a mai kastély építéséhez, melynek már a 18. században, azaz a Lónyayak idejében is volt előzménye (Domus Dominalis). Gr. Forgách László (1845-1911) birtoklása idején vált valódi otthonná a kastély. A gróf a településen kívül, a feleségéről Elza-ligetnek elnevezett fenyvesben családi sírboltot építtetett. Elza asszony volt a kastély utolsó helyben lakó úrnője. A 20. századi birtoklástörténet szerteágazó a családot érintő elhalálozások, vitás örökösödések, örökbefogadások stb. miatt, így a kastély és parkjának fénykora a II. Világháború előttre tehető.
A történeti kert megújításának alapja az 1870-es színes kataszteri térkép volt. A megalapozó történeti kutatást Alföldy Gábor készítette. Az egykori belső pleasure ground, a fogadó udvar szobra (kútja?); a biztonságot nyújtó vizesárok; valamint a télikert, mely a kastélyépület déli sarkában állt megsemmisült. A kastély körül eleve kis méretű tájképi park volt (max. 2 ha), melynek jelentős részét a 20. században egy labdarugópálya foglalta el. A történeti kert részét képezte az előbb említett 2 ha-on túl egy kb. 0,5 ha-os veteményes. Ennek területe a rendszerváltásig telephelyként szolgált, ahol az életveszélyessé vált épületmaradványokat áthatolhatatlan bozót vette körül. A parkon belüli palánk kerítések már a II. Világháborút követően megsemmisültek, a külső díszes kovácsoltvas kerítésmezőkből néhány darab maradt csupán a 21. század elejére. A mellékelt dokumentumok a kutatási dokumentációból és a műszaki tervből származnak.
Kataszteri térkép (1870)
A KERTTÖRTÉNETBEN JELENTŐS SZEMÉLYEK, DOKUMENTÁLT ÉRTÉKEK
Gróf Forgách József (1763-1832) 
Gróf Forgách László (1845-1911) 
Elza asszony 
A kastély 
Egykori pleasure ground 
Egykori télikert 
Egykori díszudvar 
A grófi család és vendégei a “Kis sűrű” tölgyerdejében kialakított teniszpályán
A REKONSTRUKCIÓT MEGALAPOZÓ TÉRKÉPEK, TERVEK
Rekonstrukciós ideálterv
| 1. Kastély 2. Narancsház 3. Intézői lakás 4. Gazdasági épület 5. Vizesárok 6. Tájképi park 7. Pleasure ground 8. Fogadó udvar 9. Belső kerítések 10. Sétányok 11. Díszes virágágyások 12. Veteményes |
A REKONSTRUKCIÓ LEÍRÁSA
A Forgách-kastély parkjának megújítása során fakivágás, csak korlátozott mértékben történt, mert a meglévő, megtartott, koros egyedek többsége kiemelt dendrológiai értéket képviselt. A kettős vadgesztenye fasor aknázómoly elleni vegyszeres védelme megtörtént, a többi megtartott egyeden ifjító, tisztító metszést és sebkezelést végeztek. Szükség esetén koronaalakításra is sor került.
A park DK-i részét elfoglaló egykori telephely omladozó épületeit és a labdarúgó pályához tartózó infrastruktúrát elbontották, a környező sűrű bozótost kiirtották.
A park körül új zárt kerítés épült külön turisztikai forrásból. A jelenlegi kerítés nyomvonal nem az egykori nyomvonalak mentén létesült, mert a helyazonos rekonstrukciónak számos akadálya volt (tulajdonviszonyok, mai közlekedési előírások, egyedi megrendelői és jövőbeli üzemeltetői követelmények). A látványtengely visszaállítása az átalakult településszerkezet miatt ma már lehetetlen. A nyugati telekhatár mentén, a két óriásplatán között díszes kovácsoltvas kapu létesült, holott ott a korábbi vizesárok miatt sem szükség, sem lehetőség nem volt arra, hogy ilyesmi létezzen.
A történeti jelentőségű kataszteri térkép alapján új parki sétány nyomvonalhálózatot alakítottak ki, a burkolatok szórt felülettel és fém szegéllyel létesültek. A bemutatott birtokvázlat másolat a jelenlegi tulajdonos birtokában van, ennek hiteles eredetije nem került elő a kutatások során. A megvalósítás kezdeti szakaszában komoly nehézséget jelentett az, hogy az épület felújításra és bővítésre is abban az időben pályázott a tulajdonos, így ebben a szakaszban az épület közvetlen környezete nem lehetett része a rekonstrukciónak. A különböző forrásokból finanszírozott, végül aztán sikeresen megvalósított projektek összeértek, ennek köszönhető, hogy 2014 végére a történeti kerten túl nem csak a megmaradt kastélyépület újulhatott meg, hanem a történeti kutatásokban feltárt egykori cselédlakások helyén új, a turisztikai funkciót kiszolgáló épületek épülhettek. Az új épületekben a turisztikai szolgáltatásokhoz kapcsolódóan wellness részleget alakítottak ki, melynek kültéri folytatásához be kellett áldozni az egykori veteményeskert területének egy részét.
Az épület rentábilis üzemeltetéséhez napelempark is társult, így a tervezési terület (3,5) déli határa mentén nem volt módunk a történeti fasor visszaállítására. Úgy véljük hogy ezen áldozatok és kompromisszumok meghozatalára a hosszútávú fenntarthatóság érdekében szükség volt. Hasonló kompromisszum eredménye a díszes kovácsoltvas kapuzatok kivételével a teljes telekhatár hosszon történt épített, zárt, nem átlátható kerítés építése, mely a jövőbeli üzemeltető kikötése volt.
Összességében nagy gondot fordítottunk a megmaradt dendrológiai értékek hangsúlyosságának megtartására (a látványtengelyek végpontjai gyakran értékes fák, facsoportok), annak fokozására (kettős vadgesztenye fasor kiegészítése túlkoros egyedekkel; volt cselédlakások – most wellness épület – előtt lévő idős hársfasor újbóli súlyponttá tétele).
Fontos volt az is, hogy a történeti dokumentumként hivatkozott képeken karakteres fasorként megjelenített térhatárokat visszaállítsuk, ennek szellemében került sor a keleti és a nyugati oldalon oszlopos jegenyenyárfasorok telepítésére.
Alföldy Gábor saját tulajdonú archív képeslap gyűjteményének köszönhetően – melyből számos darabot tartalmaz a kutatási dokumentáció – a cserjék, talajtakarók, évelők jórészét faj-, fajta azonosan meg tudtuk határozni; így a cserjesávok növényalkalmazásánál pl. döntően olyan szortimenst telepítettünk, melyet be tudtunk azonosítani a képeken. Teljes korhű mivoltában elevenedhetett meg a pleasure ground ovális évelőágya, melynek összetételét fotók, levéltári feljegyzések és családi levelezések alapján tudtuk feleleveníteni.
A területen a beruházó saját forrásból automata öntözőrendszert alakított ki. Tekintettel a tájképi park kis méretére csak néhány padot helyeztünk el a parki terek, sétányok mentén.
A rekonstrukciós terv
