Baktalórántháza – Dégenfeld-kastély és parkja

ALAPADATOK

A védett terület tulajdonosa, beruházó:	Baktalórántháza Város Önkormányzata
A védett terület jelenlegi kiterjedése, ebből rekonstrukciós tervvel érintett terület:	12,6 ha / 9,5 ha
Az eredeti történeti kert valószínűsíthető kiterjedése:	32 ha
A rekonstrukciós terv készítésének ideje, becsült költsége:	2016-2017 300 millió Forint
A kerttörténeti tudományos dokumentáció készítője:	Lipcsei Ágnes és Kácsor Enikő (Mundus Viridis Kft., 2016-2017)
A kertépítészeti engedélyezési terv készítője:	Lipcsei Ágnes és Kácsor Enikő (Mundus Viridis Kft., 2017)
Megvalósítás:	Pályázat benyújtva az Interreg V-A Románia-Magyarország Program (6/c A természeti és kulturális örökség megőrzése, védelme, támogatása és fejlesztése) támogatási forrásra.

HELYSZÍN

A REKONSTRUKCIÓT MEGELŐZŐ ÁLLAPOT

ELŐZMÉNYEK

A baktalórántházi Dégenfeld-kastély történeti parkjának kutatási dokumentációja és a megújítás kertépítészeti engedélyezési terve 2016-2017-ben készült el. A terület geodéziai felmérését a Megrendelő készíttette el. A felmérés közel 2000 faegyedet tartalmazott, melyek közül 1400 egyed esik a rekonstrukcióval érintett területre. A dendrológiai állománya között 222 egyed kiemelkedő dendrológiai értéket képviselt. Egyedülálló a park déli részén található égeres, a csónakázó tó partján álló páfrányfenyő, az egykori sétány mellé ültetett vörös levelű bükk és a belső udvar platán fasora is. A kastélyépületben és a hozzátartozó parkban az államosítás után Tüdőszanatórium működött. Az akkori kor erőszakos beavatkozásainak lenyomata és kiszolgáló épületei még a mai napig láthatóak kertben . A szanatóriumi éveket követően a kastély és az egykori angolkert gazdátlanul állt 2013 ig, amikor is megkezdődött a kastélyépület felújítása. A felújítási munkálatok 2016 tavaszán értek véget. A kastélyépület felújítást követően az önkormányzat egy határon átnyúló együttműködési pályázat keretein belül tervezte a történeti kert megújítását. A történeti kutatási terv készítésének ideje (2016) alatt a kastélyhoz tartozó egykori nagy kiterjedésű angolpark elhanyagolt, felhagyott, gazdátlan állapotban volt. A park kiemelkedő értékének számító pleasure –ground teljesen, míg az egykori csónakázó tó és az angolparki tisztások részben megsemmisültek. A kutatási dokumentáció eredményeire támaszkodva elkészült egy a magvalósítást előkészítő ideálterv és egy kertépítészeti engedélyezési terv.

TÖRTÉNETI KUTATÁS

A legjelentősebb korszak és személyi kötődés: gróf Dégenfeld Imre (1810-1883) Szabolcs vármegye főispánja és az Alsó-Szabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat elnöke; veje Podmaniczky Géza (1839-1923) vadász, a baktai uradalmi gazdaság felvirágoztatója

Az értékleltár kiemelkedő kerttörténeti értékei: kastély épület, cselédlakások és istálló, díszes fogadótér, történeti úthálózat és tisztások, dendrológiai értékek (magányos fák, facsoportok, fasorok), csónakázó tó és vízrendszer, hidak, stb.

Megsemmisült, nem rekonstruálható értékek: gyümölcsöskert, üvegházak, lovaglótér Érdekességek: Egyedi tájkapcsolat, melynek kezdő pontja a mai római katolikus templom, végpontja a Baktai-erdőben található Dégenfeld Emlékoszlop és e kettő között helyezkedik el a kastély főbejárati homlokzata, pontosan a tengelyen.

KERTTÖRTÉNETI ÉRTÉKTÁR

A Díszkert
B Belső udvar
C Angolpark
D Zöldséges
E Gyümölcsös
F Nagyrét
G Erdészház területe

1. Díszített virágágyások
2. Díszes fogadó udvar
3. Dégenfeld – kastély
4. E alakú istálló
5. Főbejárat
6. Díszkapu 1.
7. Díszkapu 2.
8. Díszkapu 3.
9. Gazdasági kapu
10. Téglafal
11. Csónakázó tó

12. Cserjefoltok
13. Melegfolyás patak
14. Tocsogó v. teleltető
15. Fahíd 1.
16. Fahíd 2.
17. Fahíd 3.
18. Fahíd 4.
19. Üvegházak
20. Lovaglótér
21. A park úthálózata
22. Töltött garád

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ÉRTÉKLELTÁRRÓL

A megújítás alapja az Állami Földmérési és Térképészeti hivatal adatbázisában megtalálható színes kataszteri térkép volt (1870, 1896). A térkép cizellált formában ábrázolja az egykori park különböző funkciójú egységeit, elemeit. A mai geodéziai felmérés és a digitalizált kataszteri térkép egymásra vetítése adta a megújítási terv műszaki alapját. Az illeszkedések alapján a történeti kert egyes egységei visszaállíthatók. A történeti kutatás alapját, a Nyíry László féle kézirat, a helyi könyvtár és múzeum archív dokumentumai adták. A park virágkorát Dégenfeld Imre és lánya Berta (Podmaniczky Géza neje) ideje alatt élte. A dokumentált archív fotók és képeslapok között találtuk meg az egykori kastély mellett elterülő díszkert, pleasure-ground és a csónakázó tó ábrázolását is. Keményffy Gyula magán fotógyűjteményében még a szanatóriumi időkben is álló óriás platánfáról és a kertben színpompázó magnóliákról is kerültek elő ábrázolások. A mellékelt dokumentumok a kutatási dokumentációból és a műszaki tervből származik.

A KERTTÖRTÉNETBEN JELENTŐS SZEMÉLYEK, DOKUMENTÁLT ÉRTÉKEK

A REKONSTRUKCIÓT MEGALAPOZÓ TERVEK

1. Kastély
2. Portaépület
3. E alakú istálló
4. Egykori cselédlakások
5. Pleasure ground
6. Díszes oldalkert
7. Tájképi park
8. Tó
9. Orgona labirintus
10. Egykori kapuk (2)
11. Sziget
12. Pagoda
13. Madárházak
14. Sétányok
15. Tisztások

A TERVEZETT REKONSTRUKCIÓ LEÍRÁSA

Az ideálterv alapjául szolgáló XIX. századi kataszteri térkép a kerttörténeti tudományos dokumentáció része. Az ideálterv az engedélyezési szintű rekonstrukciós tervet megelőzően készült el .
A ma parkként nyilvántartott terület – 12,6 ha – alig harmada az egykori területnek, mely több, mint 30 ha volt. A jelenleg önkormányzati tulajdonú közpark közel 2/3-a – kb. 9 ha – újulhat meg a közelmúltban megpályázott, de még el nem bírált forrásból.
A már lezajlott kastélyépület rekonstrukcióhoz kapcsolódóan az épület előkertje – az egykori pleasure ground – is megújult, de nem a jelenlegi történeti kutatásokkal megalapozott műszaki tartalommal, így sikeres forrásszerzés esetén e kertrész a 19. századi formára lesz átépítve. A most tervezett rekonstrukció során lehetőség lesz a főépület K-i oldalán futó díszes láncágyások helyreállítására is. A belső udvar nyugati oldalát lezáró egykori – mára elbontott – épület helyén pergolasor kialakítását tervezik, mint térhatárt. Az egyszerű vegyes szerkezetű építmény a korábbi udvart bezáró épület kontúrját idézi meg, ugyanakkor közép távon sem akadályozza meg a jövőben a valaha volt épület bizonyított helyén akár egy új épület építését.
A park történeti múlttal rendelkező csónakázó tavát a jelenlegi helyén megtartva vonják be a rekonstrukcióba – bár nem kevés fejtörést okozott a mai tómeder és az egykori nyilvántartott tómeder „nem illeszkedése”. A tó partvonalának rekonstrukcióját kotrással, rézsű korrekcióval és helyenként nádtelepítéssel tervezik. A jelenlegi tulajdonos közösség kérése egy sziget kialakítása a tavon – bár ennek bizonyított történeti előzménye nincs. Felelevenítik és ezzel visszaállítják az egykori orgona labirintust a park D-i részében, a dombtetőn. Nem állítják vissza, de jelzés értékűen bemutatják majd a portaépülettől D-re a 19. sz-i kocsi behajtó, valamint D-en az egykori fő gyalogos parki bejárat helyét.
A park É-i részén, valószínűleg a gyümölcsös és zöldséges kert határán két méhészethez kapcsolódó japán stílusú építmény is állt. Ezekről keveset tudunk, de létük bizonyos, így ezen építmények szellemében egy pagoda elhelyezését tervezik a helyreállított park területén.
A rekonstrukció során gondoskodnak a visszaállított sétányok stabilizált burkolatáról, a sétányok menti kiszolgáló bútorzat (padok, hulladékgyűjtők, ivókút stb.) elhelyezéséről, valamint a parki díszvilágítás korszerűsítéséről is. A látogatók számára kerékpártárolók és –támaszokat kihelyezését tervezik. Egyedi parki felszerelésként memorandumok, illetve parki sétány menti interaktív játékok készülnek, melyek elsősorban a kutatás során fellelt ismeretanyag közzétételének eszközei lesznek. A terv fontos része a jelenlegi telken belüli nem rekonstruált területet és a majdani megújított terület elválasztása. Térhatárként könnyen megszüntethető szőlő lugast, vagy szil sövényt terveztek átjárást biztosító palánk kapuzatokkal.
Parki architektúraként fog megjelenni a területen egy corten acélból szabott szarvas csorda, mely a park és az uradalom egykor fontos vadász múltját hivatott visszaidézni. Szintén a kutatások során fellelt adatokra támaszkodva aranyfácán, páva, gyöngytyúk és hattyú visszatelepítését tervezik a parkba. A madarak tartásához kapcsolódó egyszerű madárházakat a park északi részén helyeznék el. A tóba díszhalak visszatelepítését is tervezik. A tavon elhelyezett múltidéző csónak kikötőhelye a tóparton kialakított stég lesz.
A betervezett növényállományt elsősorban a kerttörténeti stílushoz igazodva állították össze. A fás szárú növényzet összeválogatásánál fontos alapadat volt a helyszíni bejárás tapasztalata; az 1920-as évekből előkerült dendrológiai kataszter és Bartha Dénes erdészeti kiadványai. Az újratelepítendő évelők, díszfüvek körét általános kerttörténeti ismeretekre alapozva állították össze a tervezők, mivel ebben az esetben jóval kevesebb hiteles helyi forrás állt rendelkezésükre. A rekonstrukció során a megtartott erdős állományok alatt a nem gyomosító jellegű aljnövényzet megtartására törekszenek majd, ugyanakkor az intenzív irtások, tuskózások környezetét, valamint az újonnan kialakuló gyepes tisztásokat kertépítészeti módszerekkel tervezik visszagyepesítenim és ezzel 19. századi formájába visszaállítani.